Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény

82

összefonódik erkölcseikkel, szokásaikkal, egész gondolkodásmódjukkal. “1

A vallás és erkölcs szoros összefüggésére a természeti népeknél legyen szabad az annyira elterjedt s oly jelentőségre emelkedett Tabut felhoznunk (polinéziai szó : jelentése kb. „megjelölt“) : „Tabu mind az a személy vagy tárgy, melyet szellemi erő tölt meg, vagy ezen erő hatásának különösen ki van téve.

Első esetben a személyt szentnek, a másikban tisztátlannak tekintik ; a gyakorlatban azonban e két fogalom teljesen fedi egymást, mert a szentet is gondosan kerülik és előkelősége dacára is a bélpoklosok sorsában osztozik.“2 Ez a Tabu, melynek tilalmát a vallás szentesíti, bár nemritkán más célok (fertőzéstől óvás, vagyonszerzés, uralomvágy) szolgálatában is áll, sokszor a természeti népek egész életét irányítja és pótolja náluk a társadalmi erkölcsöt.

Mindenesetre vannak a természeti népek gondolatvilágában hatalommal bíró alsóbbrendű szellemek, akiktől hitök szerint függnek s akikre mindenben tekintettel vannak. De Lang és Schmidt alapos kutatásai egész világosan kimutatták, hogy egy legmagasabb lény fogalma, akitől az egész lét és életrend származik, szintén megvan a természeti népeknél. Megállapították azt is, hogy ez az Isten-hit annál határozottabb és annál kevésbé

1 E. Lehmann, Die Anfänge der Religion. In „Die Kultur d. gegenwart“ Teil I., Abt. III., 1. 1906, 10. 1.

* I. m. 17. 1.