Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye és az erkölcsi törvény
83 nyomja el a szellemekben való hit, minél érintetlenebb maradt eredeti primitív kultúrájuk. Ugyanez mondható az erkölcs és vallás összefüggéséről. „Meg tudjuk érteni, — írja Schmidt a legrégibb népek Isten-fogalmáról — hogy csak személyes Isten képes ezektől a népektől tiszteletet követelni. Ez már abban is megnyilvánul, hogy leginkább csak félelemmel beszélnek róla. Isten iránt való tiszteletüknek mégis legfeltűnőbb kifejezése az, hogy őt feltétlen erkölcsi törvényhozójuknak és fejüknek ismerik el, ami igen fontos tény, mert e népek szabadságérzete szinte féktelen, politikai és társadalmi vezéregyéniségeik, tekintélyeik pedig egyáltalán nincsenek. És hogy ez a meghódolás nem pusztán elméleti, mutatja az erkölcsi előírásoknak odaadó követése a valóságban is, mely aztán megteremti a tisztaság s erkölcsi nagyságnak azt a magaslatát, melyet az előbb ismertettünk. Itt aztán minduntalan meggyőződhetünk a legtöbb modern valláselmélet azon tanának hamisságáról, hogy a vallás és erkölcs eredetileg nem tartoznak össze, hanem csak későn kerültek egymással összeköttetésbe : A valóság az, hogy bensőbb és szorosabb kapcsolatot a vallás és erkölcs közt sehol se találunk a természeti népeknél, mint épen a legkezdetlegesebb kultúrfokon.“1 Az erkölcsi törvény tehát végeredményben mindig mint isteni törvény szerepel. De hát milyen úton juthatunk el az Isten akaratának megismerésére ? 1 W. Schmidt, Die Uroffenbarung. (Esser-Mansbach, Reh, Christ., Kirche. I., Kempten, 1911, 556. 1.) 6'
