Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma

55

deltetésének meg akar felelni. „Az emberben — mondja Strauss találóan —a természet nem csupán fölfelé törekedett, hanem egyúttal maga fölé. Ne legyen tehát csak állat, de legyen több és jobb, mint az állat. Többnek, jobbnak kell lennie, mert képes rá. Az érzéki törekvések s élvezetek már az állatvilágban is teljesen kifejlődtek és ki vannak merítve ; nem ezekért van az ember, amint egy lény sem létezik azért, ami már előbbi életfokon megvalósult, hanem valami újabbért, amit neki kell kiküzdenie.“1

Az eszmény továbbá a szellem összes erőinek harmonikus kifejtését kívánja. A valóságban ennek a követelménynek csak félig-meddig lehet eleget tenni. Az egyesek külső viszonyai és belső sajátosságai az általános eszménynek szűkebbre szorítását, egyénítését teszik szükségessé, úgy hogy lehetetlen bizonyos egyoldalúságot elkerülni. Ebbe bele kell nyugodni ; csak az erőknek bizonyos munkatérre korlátozása vezethet eredményre. De azért sohasem szabad egész belsőnk harmonikus kialakítását szem elől téveszteni. Legalább a lélek főtehetségei közül egyet se hanyagoljunk el. Annyira nem szabad jutni, hogy az akarat törjön le vagy az érzelem haljon ki vagy az ész maradjon sötétben.

Az erőkifejtés nem lehet céltalan, tárgyat követel, amire irányuljon. Ettől függ a szellemi élet egész jelentősége. A modern erkölcsbölcselők tévesen szállanak síkra a puszta erő eszménye érdeké1 D. Fr. Strauss, Der alte u. der neue Glaube. 69. 1.