Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletesség eszménye mint életcél - A tökéletesség eszményének tartalma
56 ben, mikor a jóban s rosszban rejlő energiát egyenlőre becsülik. A helyes önkifejlődés azt kívánja, hogy az ember természetének megfelelő célra törekedjék. A cselekvésnél nemcsak az erők nagysága, hanem iránya is határoz. Ha tehát az igaz s a jó a léleknek természettől fogva céljai, akkor az ember belső nagyságának lényeges feltétele, hogy ezen eszményi javakat megismerje és eltökélt akarattal egész életét azok szolgálatába állítsa. Itt önkénytelenül is Istenre tekintünk. O a föl- tétlen igazság s jóság ; az egész világ azért jó és igaz, mert az ő tökéletességében részesedik. Ezért az emberi szellemnek Istent, mint saját végső célját kell keresnie ; törekednie kell, hogy önönmagát, életét teljesen Isten gondolata járja át. Aki ezt elmulasztja, aki nem tud a mulandók fölé emelkedni, az szellemileg szegény marad, ha tudományban s művészetben bármily magasan állna is, mert hiányzik lelkiéletének legdrágább kincse, végső felmagasztosulása. Ezzel ellentétben a vallás azt is, aki .tudásban szegény, szellemi nagyságra emeli, mert a legfőbb jóval tölti el lelkét, s így mérhetetlen gazdagsággal halmozza el. „Nem szabad“ mondja Arisztotelész, „azok szavára hallgatnunk, kik így szólnak hozzánk : Maradj csak gondolataiddal és érzelmeiddel az emberinek birodalmában, mert hisz ember vagy és a mulandónak birodalmában, mert múlandó vagy! hanem úgy illik, hogy az ember amennyire csak lehet, halhatatlanná tegye magát és mindenben a benne rejlő legnemesebb részének megfelelően éljen. Mert ha
