Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
Van-e értelme az életnek
20 világánál keresik az életnek azt a józan értelmét, ami véleményük szerint egészen hiányzik belőle. Ez az, amire Maurenbrecher gondol, amikor a monista-szövetség egy gyűlésén (Düsseldorf, 1913) így szól : „Hitünket elveszítettük a világ értelme megtalálásában, de van más kulcsunk :az akaratunk.“ A szigorúan természettudományos gondolkodás más elmélethez vezet. Felfogása szerint az ember is, miként az egész természet, a szükségszerűség törvénye alatt áll és számára sincs erkölcsi kötelezettség, hanem vaskény szerűség. Az életcél reá nézve sem szabad választás tárgya, sem isteni meghívás : az ember azzá lesz, amivé a körülmények kényszerítő hatása alatt lennie kell. Az emberiség fejlődésének fokozatai, mondja Haeckel, „szükségszerűen keletkeztek egymásból, amint azt egyrészről a belső képességek, másrészről a külső körülmények lehetővé tették.“ Sem „szerető gondviselés,“ sem „erkölcsi világrend“ nincs. Céltudatos rendeltetést sem mint isteni előre-rendelést, sem mint pantheista célszerűséget felismerni nem tudunk ; hanem az egyszerű gépies okságot kell helyükbe tennünk.“1 Ezt a véleményt Stimer M. már korábban sokkal élesebben megfogalmazta. „Az embernek nincs határozott hivatása, nincs semmi feladata, sem rendeltetése, amint a növénynek vagy állatnak sincs hivatása __ Hivatása nincs, csak erői vannak, amelyek ott nyilvánulnak meg, ahol vannak, mert az erők lényege épen megnyilvánulá1 Haeckel, Die Lebenswander. Volksausgabe. 158. 1.
