Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
Van-e értelme az életnek
21 sukból áll s sohasem maradhatnak tétlenül, mint az élet sem, amely hacsak egy másodpercre is megnyugodna, többé már nem volna élet. Már most oda kellene kiáltani az embernek : Használd erőidet. De akkor ez a parancs azt fejezné ki, mintha az embernek feladata volna, hogy erőit felhasználja. Pedig ez nem igaz. A valóságban mindenki egyszerűen használja az erejét anélkül, hogy azt hivatásának tekintené : minden pillanatban ki-ki annyi erőt használ fel, amennyije van.“1 Ez az életbölcselet épen úgy elégtelen és elhibázott, mint az a természetszemlélet, amelyből származik. A természetben uralkodó bölcs rend követelőén mutat rá egy magasabb értelemre, amely a világmindenséget célszerűen rendezte be ; a világ csodálatosan célszerű kialakulása a káoszból kozmosszá, a legegyszerűbbekből a legtökéletesebb életalakokká, világosan mutatja, hogy ész és értelem van benne. Ezt a régi következtetést a darvinizmus sem rendítette meg, mert Ígéretét, hogy a célszerűség kialakulását gépiességgel meg tudja magyarázni, beváltani nem tudta. A létért való küzdelem, amelyre ő hivatkozik, fenntart, hatja ugyan a célszerűséget, ha már megvan, de megteremteni nem tudja. Azt a tényt, hogy általában célszerű képződmények keletkeznek, még pedig mindig a maguk idején, nem magyarázza meg, hanem egyszerűen feltételezi. „Alapjában véve a célszerűségnek Darwin-féle magyarázata e nagyon 1 M. Stirner, Der Einzige und sein Eigentum. Reclam. 382. 1.
