Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Van-e értelme az életnek

tének óriási változatosságát áttekinteni s ennek alapján a mérleget felállítani épenséggel lehetetlen- És ha mégis határozott Ítéletet kockáztatnánk meg, akkor ebben nem egyedül a tárgyilagos okok fognak dönteni, hanem az irányzatosság, vagy pedig az alanyi hangulat és egyéni tapasztalataink lesznek irányadók. Különösen Schopenhauernél tapasztaljuk ezt. Elkeseredése és veleszületett kedélyhangulata nyilvánvalóan megzavarták Ítélőképességét. Mikor késő öregsége meghozta neki a „fehér rózsákat“ és a rég óhajtott dicsőség megszépítette élete alkonyát, annyira megváltozott hangulata, hogy a zsoltár szavai ellenében, hogy az emberi élet tartama 70 év, szívesen keresett vigaszt az indiai szent könyvek szavában, melyek az emberi életet 100 évre teszik.

Ennek dacára igaz marad, hogy a földi élet egyáltalán nem oly fényes és megnyugtató, mint ahogy ezt a kultúráért való fölületes lelkesedés velünk el akarja hitetni. De ez a tény még nem elég annak a bebizonyítására, hogy az életnek nincs semmi értelme. Magasabb szempontból nézve, sok rejtély megtalálja nyitját és sok dolog, amit első tekintetre rossznak látunk, a távolabbi összefüggések megállapítása által értelmet nyer. Későbbi fejtegetésünk folyamán majd világosabb lesz ez, itt legyen elegendő néhány rövid megjegyzés.

A pesszimizmus arról panaszkodik, hogy az emberi életet véges-végig fájdalom járja át. Sok igazság van ebben az állításban. Nem is kell rendkívüli esetekre gondolnunk ; még kedvező viszonyok