Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Van-e értelme az életnek

16

közt sem lehet hosszú időn át fájdalomtól menten nyugodt boldogságot élveznünk. De mi azt is átlátjuk, mennyire üdvös, hogy éltünk útján a szenvedés sem hiányzik ; hisz ez a legjobb eszköz jellemünk nagyszabású kialakítására és megacélozására. Sőt mondhatjuk, egyenesen végzetes volna ma számunkra, ha paradicsomi viszonyok uralkodnának a földön. Az elpuhulás veszélye mérhetetlen nagyra nőne.

De meg van-e minden magyarázva ? Fejüket rázzák és joggal kérdik, miért is van beleoltva az emberbe a boldogság kiirthatatlan vágya, ha kielégítést nem talál ? Itt, úgy látszik, a természet belső ellentmondásban szenved ; el kell ismernünk, hogy önmagában szemlélve a földi élet valóban rejtélyes és értelmetlen. De hát véglegesen le kell-e zárulnia az életnek ezzel a világgal, nem lehet-e talán előkészítője egy másvilágnak, ahol megtalálja az ember azt, amit itt nélkülöz. A népek ősrégi meggyőződése a halhatatlanság gondolatának igazságát hirdeti és ennek a hitnek a világánál a földi lét már nem rejtély.

Figyelemreméltó az is, amit a pesszimizmus a kultúra haladásáról tanít. Bár a föld általában véve az emberi erőkifejtés termékeny tere, mindazonáltal a haladás útjába sok és nagy nehézség gördül. Ám ennek megint megvan a maga értéke. Az élet seholsem bontakozik úgy ki, mint épen e harcban ; az ellenállás kényszerítő hatalom, erős sarkantyú egész munkaerőnk nekilendítésére. De ez a gondolat korántsem oldja meg teljesen a