Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)

Van-e értelme az életnek

14

technikai kultúra ugyan föllendült, de a belső lelki műveltség alacsony fokon áll. így a kultúr- mozgalom a szellemi életnek épen legmagasabb terén jut zátonyra. A világ berendezése — úgy látszik — egyáltalán nem alkalmas arra, hogy az embert legnemesebb céljainak megvalósításában segítse. A természetben ellenségre talál, melyet kemény küzdelemben kell legyűrnie és ha nagy- nehezen felépítette kultúrpalotáit, nemritkán egy pillanat alatt szétrombolják azokat az elemi erők. Valóban elviselhetetlen az a gondolat, hogy, ha majd a mindenesetre távol jövőben a nap kialszik» a földön minden élet halálra dermed. Ha ez a vég, akkor a kultúra minden haladása minden fáradságával és eredményével együtt hiú játék volt. „Az emberi nem, az ő kultúrája, küzdelme és törtetése, alkotásai és eszményei csak voltak. És miért?“1

Egészen világos, hogy ez a felfogás egyoldalúan állítja be az élet nyomorúságait. A pesszimizmus az élet árnyoldalait túlságosan előtérbe tolja és kevéssé ügyel arra, ami világos és vigasztaló. Különösen az öröm mérlegelése kifogásolni való, mert az örömeket mennyiségtani pontossággal mérni nem lehet. Már az egyes örömérzelmek nagyságát is nehéz helyesen mérlegelni, még nehezebb az örömet örömmel összemérni. A nehézség nőttön nő, ha egy egész emberéletről kell végleges Ítéletet mondani ; az egész emberiség éle1 F. V. Hellwald, Kulturgeschichte.3 Augsburg, 1884, II.t 727. 1.