Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletességre nevelés
1(4 végképen eltávozhatnék, sőt el is kellene távoznia. Csakhogy nem igaz az, hogy a függetlenség nagyobb érték, mint az erkölcsi jóság. Már az előbb hangsúlyoztuk, hogy az egyéni tökéletesség mindenekelőtt az erkölcsi cselekvés irányától függ. Azután nehéz volna megmondani azt is, micsoda jogon tulajdonít az ember magának olyan feltétlen kényuralmat, mikor egész lelki fejlődésében külső segítségre van utalva. Minden más téren a közös együttműködést tartják az egyetlen módnak arra, hogy eredményt érjünk el. Miért lenne épen az erkölcsi tér ez alól kivétel ? Kétségtelen, hogy az erkölcsi nevelés fokozottabb mértékben kíván tevékenységet, de aki komolyan gondolkozik, nem fogja visszautasítani az idegen segítséget sem, ha látja, hogy nélküle célját nem érheti el. Azt az állítást, hogy a modern ember erkölcsi segítségre nem szorul, nem érdemes komolyan venni. Ha a szellem színvonala ma általában magasabban áll is, mint azelőtt, az erkölcsi viszonyokról nem lehet ugyanezt elmondani. Sőt itt sokkal inkább sülyedést, mint emelkedést tapasztalhatni. Nézzük mindjárt az erkölcsi öntudatot. Az érzésvilág manapság feltétlenül emberibb ; ma jobban irtózunk mindentől, ami nyers és kegyetlen, közönséges és rút, mint azelőtt. De a bűntől való irtó- zat ezáltal egyáltalán nem lett élénkebb. Ha durva külsejét leveti s finomabb alakban jelenik meg, mindjárt meg tudunk vele békülni. Ép ez a nagyon is emberi gondolkodás eredményezte a bűnnek hallatlanul enyhe megítélését. Alig merik már a
