Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletességre nevelés
105 bűnt a maga nevén nevezni s szívesen megbocsátható gyöngeségnek ítélik, sőt a természetellenes bűnök mentségére is ékesszóló szavakat találnak, amennyiben az akaratot felmentik s az egész hibát egyoldalúan a velünk született természetnek s külső hatásoknak tulajdonítják. Még szomorúbban állunk az erkölcsi akarat tetterejével. Az akarat már kezdettől rest a jóra s hajlandó a rosszra, annyira, hogy erkölcsi szempontból teljesen megakad, ha nincs szigorú fegyelem alatt. Ez a fegyelem azonban ma nagyon is hiányzik ; az aszkézist mint feleslegest, sőt kultúrellenest elvetik, ezzel szemben a válogatott élvezetek hajhászása hallatlan mértéket öltött. Nyíltan hirdetik a test evangéliumát vagy legalább is szépítik, mentegetik az erkölcstelenséget. Mindez oly erkölcsi lazaságot okozott, az akaraterőt pedig annyira meggyengítette, hogy minden mélyebben gondolkodó elme aggódó félelemmel tekint a jövőbe. Ha tehát a modern emberiség azt gondolja, hogy erkölcsi életében nincs szüksége vezetőre, akkor vagy érthetetlen önámítás kábította el, vagy pedig az erkölcsi törvény szigorú követelményei iránt még az érzékét is elvesztette s az erkölcsi eszményt oly alacsonyra fokozta le, hogy elérése már semmi különös küzdelmet és áldozatot többé nem kíván. Ezért tehát egyáltalán nem erőszakoskodás, hanem teljesen megfelel az idő követelményeinek (ma inkább, mint valaha), ha az egyház még mindig érvényesíti nevelői tekintélyét. Bizonyára tekintettel lesz a modern ember sajátosságára, különö-
