Savicki Ferenc : Az élet értelme (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1920)
A tökéletességre nevelés
97 séges mindenkinek, de azért ritkán lehet kár nélkül a nevelést egészen elhagyni. A nevelés állandó szükségességének alapja az embernek veleszületett erkölcsi gyengesége. Már az erkölcsi törvény megismerése is nehéz- séggel jár, mert a lelkiismeret nem vezet oly biztosan és könnyen, mint az ösztön. Mégha az általános törvényt jól ismerjük is, az egyes esetekben bonyolódott körülmények között a döntés bizony igen nehéz. Ép ezért nemcsak az egyszerűbb ember érzi annak a szükségét, hogy lelkiismereti kérdésekben szellemileg magasabban állóktól kérjen tanácsot, hanem a müveitek számára is hasznos, sőt szükséges lehet, hogy mások véleményét meghallgassák. Annál is inkább, mivel a szenvedély a maga ügyében nagyon könnyen megzavarja a a tiszta látást. De a megismerésnél jóval nehezebb maga az erkölcsös élet. Mert lelki harcba, lemondásba kerül, míg a bűn útja csábítóan és megtévesztően könnyű. Az átlagembert először fel kell rázni erős érzékiségéből és lelki tunyaságából s csak azután lehet gondolatait magasabb életcélra irányítani és a magasabb eszményt alaposan leikébe vésni ; újra meg újra inteni, buzdítani, bizonyos tekintetben szinte kényszeríteni kell, hogy komolyan munkához lásson ; állandóan biztatni kell, nehogy kedvét veszítse. Ezért helyesen mondja Carlyle: „A tömeg fennen kiáltozza : Vezessetek, neveljetek ! Gyönge s nyomorult vagyok, önmagámra nem támaszkod- hatom. A tudatlan népnek kétségbevonhatatlan, 7
