Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
14 De tegyük fel, hogy igaz : az ember gondolatai az agyvelő váladéka. Dehát akkor mi jogosítja fel az anyagelvűeket, hogy gondolataikat, agyvelejük váladékait igazaknak, más emberek gondolatait pedig hamisaknak bélyegezzék? És kivált mi címen bosszankodnak az elvtársak a tőkepénzesek szociális reform-ellenes dühbegurító gondolatain ? Szegények, olyan ártatlanok, mint a maszületett gyermek. Tehetnek is ők arról, hogy az ö agyvelejük ilyen gondolatokat választ ki ! Az ilyenszőrű anyagelvűségnek apostola, Vogt K. egyszer egészen komolyan úgy vélekedett, hogy megérjük még, hogy különböző gondolatsorok részére különböző tápláléksorokat is fognak találni, tehát külön abrakot készítenek majd államférfiak, hittudósok, jogászok, elvtársak és kékvérűek számára. Ha a mai elvtársak elhiszik, amit mondanak, akkor izgatásukat a jövőben ne izgató beszédek- és röp- iratokkal, hanem szakácskönyvekkel űzzék. Már így persze legjobb szolgálatot tehetne ügyüknek a derék nyíregyházai Erzsi néni, akinek szakácskönyve ezer módját ismeri annak, hogyan kell befőzni, hogyan kell farsangi fánkot és kétszersültet készíteni, vagy Rézi néni szegedi szakácskönyve s a többi „ínyes mesterséget“ szolgáló nemzeti kis és nagy képes szakácskönyvek polgári és főúri családok számára. Se szeri se száma a kotyvalékoknak, amik a modern világot jobb gondolatokra terelhetnék. De hogy ilyen tanítások mennyiben hasznosak a munkásosztálynak, azt a bennük hivő elvtársakon kívül bizony emberfia fel nem értheti ésszel. Mert épp az ellenkezőjét érik el vele. Ez a nézet mindenkinek, aki a társadalmi reform és a munkásosztály felsegítésének ellensége, szájába rágja azt az egyszerű kifogást: hát tehetek én arról, ha agyvelőm ilyen és nem munkásbarát gondolatokat választ ki ? Nem sokkal bölcsebb ez az állítás sem :
