Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

15

4. a gondolat az agyvelő mozgása.

Az ideget a kívülről jövő benyomás ingerli és ez a mozgás villamos áramhoz hasonlóan tovább megy az agyvelőbe. Ott az agytekerődésekben látni a gondolatmunkát.

Ez ellen sincs semmi kifogásunk. Csak ne felejtsék el az urak mindjárt kimutatni, hogyan is lesz tulajdonképpen az agymozgás gondolattá.

Hasonlítsuk csak egy francia tudós mintájára az agy- tekervényeket és a gondolatpályákat, amelyek a gondolkodást állítólag becsúsztatják az agyba, egy város tereihez, utcáihoz és sikátoraihoz. Ha valamennyit egészen pontosan ismerjük, ismerünk ugyan tereket, utcákat és zugokat, de arról, ami benn a házakban történik, semmit sem tudunk ! Pedig éppen ez a fődolog ! Ott ül valaki gondterhelten sötét pincelakásában s azon töri a fejét, hogyan szerezze meg a holnapi kenyeret a maga és családja számára. Közel van a kétségbeeséshez. Kopogtatnak: a sürgönykihordó jön a hírrel, hogy megütötte a főnyereményt. Felugrik s míg előbb még majd meghalt bánatában, most családjával együtt ujjongásba tör ki. A pincelakás felett tágas termekben dúsgazdag lakik, ki hírét se hallja a gondnak és csak azon töri a fejét, hogyan költhetné el pénzét és hogyan rendezhetné be életét a lehető legkényelmesebben. Kopogtatnak. A sürgönykihordó táviratot hoz, mely szerint a bankház, melyre vagyona kezelését bízta, belebukott vállalkozásaiba. A sürgönykihordó távozik. Nemsokára reá rövid, éles durranás. Pisztolylövés. Vérbefagyva szedik fel a dúsgazdagot a padlóról. Mi is történt hát tulajdonképpen a két emberrel ? A sürgönykihordó által kezükbe adott papírlapon levő betűk és vesszők mozgásba hozták látóidegüket és ezáltal agyvelejüket. A szegény ember agyának mozgása leszállóit a lábaiba, úgy hogy táncra perdült, a gazdagé azon-