Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
13 még kevésbé ismeri azokat, akik a vezetéket sürgönyö- zésre felhasználják. Ilyen kevéssé ismerik az anyag- elvűek a lelket, ha ismerik is az agyvelőt összetevő anyagokat. Megszakadásig nyomozhatják az agyvelő anyagában a lelket, az ő elemzésük ellen biztosítva van. De különben is : „Az anyagot kizárólagos magyarázatként felvenni annyi, mint a homályos és nehezen felfogható dolgot még sokkal homályosabbal és az elmére nézve csaknem felérhetetlennel megvilágítani“ (Hettinger), mert „az anyagelvű azt hiszi, hogy földrengető bőlcseséget mond, ha kérdi : mi hát a szellem? Mintha tudná, mi a test?“ (Feuchtersieben). „Amilyen mértékben halad a tudomány, oly mértékben hagyja el ezeket a hamis okoskodásokat.“ (Cuvier). Más kibúvó azzal akarja magyarázni a gondolatot e körül forog minden, hiszen ez a lélek megnyilvánulása), hogy 3. a gondolat az agyvelő váladéka. S ezt néhány kevésbé ízléses hasonlattal szokták szemléltetni. Ostoba gondolat : hiszen ha valamit egy anyagi szerv választ ki, akkor ez tisztán csak anyagi dolog lehet. Mázsálhatónak, megmérhetőnek kell lennie, egyszóval minden anyagi tulajdonsággal bírnia kell, tehát kiterjedtnek és meghatározott alakúnak kell lennie : hosszú vagy rövid, sűrű vagy ritka, négyszögletű vagy kerek, kemény vagy puha. Dehát ki a csudába látott már négyszögletű gondolatot vagy nyolcszögű érzeteket, hogy a vastag érzésekről ne is szóljunk. Aki teheti, képzeljen el magának egy 8 m hosszú, 3 m magas és 2 m széles gondolatot, súlya legyen úgy szemmérték után felbecsülve 50 kgr ! Ezzel már eléggé rávilágítottunk volna ennek a gondolatnak egész őrültségére. Valamelyik nagyon tudós és nagyon udvarias férfiú „leszűretlen ötletnek“ nevezte, de volt olyan is, aki ezzel szemben „felsőbbfokú hülyeséget“ javasolt.
