Az ember lelke (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

11

olyan helyes, mint ez a következtetés : agyvelő nélkül nincs gondolkodás, tehát az agyvelő lélek. Ez a következtetés összetéveszti az eszközt azzal, aki használja. Ecset és festék nélkül nincs festmény, nagyon helyes : de mit ér festék és ecset, ha nincs művész. Tinta és toll nélkül nincs levél, felette igaz : ámde mire jó tinta és a toll levélíró nélkül, hangszer zenész nélkül ? Ép így az agyvelö eszköze a léleknek.

Egyáltalában, ha az agyvelő volna a lélek, akkor a legnagyobb agyvelejű emberek volnának a legokosabbak és legbölcsebbek. De különösképpen a „vastagfejű“ elnevezés — még nem is kell „hájfejűt“ mondanunk — ennek éppen az ellenkezőjét jelenti mifelénk. Hogy az agyvelő nagysága és súlya egyáltalában ki nem játszható a szellemi tehetség mellett vagy ellene, mutatja már az is, hogy akadtak nagyérdemű tudósok tehát szellemileg magas fokon álló férfiak, akiknek csekély agysúlyuk volt és viszont voltak nagy és súlyos agyvelejűek, akik a tudománynak sohasem használtak valami nagyon.

Néhány szám a híres emberek agyvelősúlyáról megvilágítja a mondottakat. A középeurópai ember agyának átlagos súlya 1372 gramm. Míg egyfelől Turgenyev orosz költő 2020 gr.-mai, Helmholtz német fizikus 1500 gr.-mal, Gauss matematikus 1490 gr.-mal az átlagos súlyt messzire meghaladják s míg találkozik mellettük közönséges napszámos, akinek agysúlya 1650, sőt 1952 gramm, addig Hermann nyelvtudós 1358 gr.- mal, Leibniz német tudós 1257 és Döllinger hittudós 1207 gr.-mal messze a középsúly alatt maradtak. És mégsem akad senki, aki ez utóbbiakat kicsiny agysúlyuk miatt ostoba vagy félkegyelmű embereknek mondaná.

Mikor annak idején lábrakapott az a szokás, hogy a szellemileg magasan álló és a tudomány szolgálatában fáradozó férfiak agyvelejének súlyát vizsgálgassák s amikor híres emberek tudományos hírnevét kicsiny és