Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
84 A keserű gyümölcs. télye fölött, ember volt, aki magában hordta kora eszméit és tévedéseit. Gunkel-\e\ azt vallják, hogy „Jézus és apostolai ezen elbeszéléseket (a Genesis csodáit) valóságnak, nem pedig költészetnek tartották“ ; azonban „az újszövetségi férfiak ilyen kérdésekben semmi különösebb állást nem foglalnak el, hanem osztoznak koruk (téves) nézeteiben.“1 Azt is tudják, hogy „Jézus az ördögtől való megszállásra nézve szintén kora téves felfogásában osztozott “2 Delitzsch pedig azt mondja nekünk, hogy ha „a názárethi Jézus és galileai tanítványainak képzeletvilágában, a rossz szellemekben és ördögben való hitnek oly nagy szerep jutott,“8 az nem volt egyéb, mint „sajátságos babyloní babona.“ Tehát beteljesedett a mondás : „íme, ez jelül helyeztetett, melynek ellene fognak mondani . . .“ Azt sem tudják már most, ki is volt az a Jézus. Személye a vélekedések játszólabdája. „Ha valaki megbízható értesítést kér — vallja be Harnack tanár —, hogy ki volt Jézus és mi is volt tulajdonképpeni küldetése, csakhamar azt veszi majd észre, ha a napi irodalmat kérdezi meg, hogy a legellentmondóbb hangok zümmögik körül ... S ha az általános benyomásokat összegezzük, ezen ellentmondó ítéletekből lesújtóan hangzik felénk : ez a zavarodás reménytelennek látszik.“4 „Így tehát, jegyzi meg hasonlóképpen Hartmann, Jézus az egyiknek költő, a másiknak misztikus rajongó, a harmadik a szabadságért és emberi méltóságért küzdő hőst lát benne, 1 Genesis2 (1902.) XII. — 2 The. Braun. Die Dämonischen des neuen Testaments. Zeitschrift für Theologie und Kirche. VIII. (1898.) 533. — 3 Mehr Licht (1907.) 53. 52. — 4 Wesen des Christentums 1. 2.
