Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 239 A hittudomány tárgykörébe tartoznak titkok is, azaz oly igazságok, amelyeknek ténylegessége ugyan biztosan megismerhető, de tartalmuk, ha nem is ellentmondó, de mégis homályos és megfoghatatlan marad reánk nézve. Ámde ezáltal tudományos jellege nem szenved csorbát. Más tudományok is vele együtt osztoznak az emberi korlátozottság e sorsában. Mily gyakran mutatja ki a természettudomány, hogy léteznek ilyen vagy amolyan természeti erők, valamelyes fogalmat is képes alkotni róluk, de egészükben nem képes őket átérteni; talányok maradnak számára és pedig gyakran olyanok, amelyek minden oldalról a legnagyobb nehézségek elé állítják. Gondoljunk csak az éterre, a nehézségi erőre, a villamosságra, a mozgás mibenlétére. Egy kiváló angol fizikus Thomson igy ír: „A nehézkedés a titkok titka. De hasonló áll az összes molekuláris erőkről, a mágnességről, villamosságról stb. is. Es az élő természet hasonlíthatatlanul nagyobb számban tár elénk ily homályos pontokat . . . Szinte elmondhatjuk, hogy az élő szervezetekben végbemenő működésekből volta- képen semmit sem értünk. Az emésztésről, a szaporodásról, az ösztönről oly gyarló ismeretekkel rendelkezünk, hogy szinte be kell vallanunk: ezek az ismeretek csak azon folyamatoknak történeti rendben való elsorolására vonatkoznak, melyek a természetben végbemennek. A mi tudásunk és átértésünk még csak ezredrészét sem teszi annak, amit a tulajdonképeni tökéletes ismeret megkívánna. Ha felemeljük karunkat — mondta Pasteur — vagy fogainkat működésbe hozzuk, olyasmit viszünk véghez, amit senki sem tud igazán megfejteni.“1 Hittudomány és haladás. Ha valaki egy, a hittudományról táplált, igen felületes felfogás után igazodnék, könnyen arra a véleményre juthatna, hogy nélkülözi az igazi tudo1 Braun K.: (Cosmogonie (1905) 322.
