Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
240 A hittudomány. mány egy oly ismertetőjegyét, amelyről éppen a mi korunk nem képes lemondani : a haladást. Hiszen dogmákhoz kell ragaszkodnia, melyeken nem szabad túllépnie! Tehát úgy látszik, nem marad más hátra, mint hogy változatlan igazságokat hagyományozzon át esetleg más és más megvilágításban és alkalmazásban, de mindig csak ugyanazokat. Azt meg kell engednünk, hogy a haladás egy bizonyos módja egyszer s mindenkorra el van zárva a hittudomány előtt is. Nevezetesen az a haladás, amelynek jellegei az örökös átalakítás és újjáépítés, a régi biztosított eredmények állandó lábbaltiprása, az igazság után való szakadatlan lótás-futás annak bírása nélkül. Gyakran ez az óhajtott haladás. „Az új egyetemi oktatás — mondják — abból a feltevésből indul ki, hogy az igazságot keresni kell.“1 „A tudomány nem egy lezárt tanrendszer, hanem állandóan ellenőrzést igénylő kutatás.“1 2 Nevezetesen azt kívánják, hogy a hittudomány gondoskodjék a kereszténység további fejlődéséről és oly gondolatokkal gazdagítsa, amelyeket a modern kor magáévá tett és „tudományos gondolkodásának nevez. „Megoldásra váró feladat — mondják — a hitnek és tárgyainak oly fogalmakba való öltöztetése, amelyek összhangzásban álljanak azokkal a fogalmakkal, amelyeket a tudományos gondolkodás a természeti és történelmi valóságról alkotott.“3 Tehát el kell távolítani a csodát, Krisztus istenségét és mindenféle titkot;4 sőt magának a személyes Istennek a fogalmát is a pantheista Isten-eszmével kell felcserélni: „A világegyetemre vonatkozó nézetek hatalmas átalakulása után 1 Paulsen, Die deutschen Universitäten 56. — 2 Harnack, Die Aufgabe der theologischen Fakultäten (1901) 17. = 3 Paulsen I. m. 497. — 4 V. ö. II. 41. 1. skk.
