Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
A tudománytalanság módszere. 67 ember azt hiszi, hogy szabad s az egyéni értelem önbiztosságáról beszél s nem veszi észre, hogy szelleme a rabság békóiban hever. Vagy miként lehet, hogy a hitetlen, szabad tudomány egészében nézve oly csalhatatlan szabály- szerűséggel jut mindig azokra az eredményekre, melyek egy erkölcsileg szabadabb életmódnak feltűnően kedveznek? Miként lehetséges, hogy állandóan kitérni törekszik egy személyes Isten elfogadása elől, hogy csak a nyílt vagy leplezett istentagadásban érzi magát otthonosan? Hogy oly állhatatosan kerül ki minden természetfölöttit ? De miért nem jut el kutatásaiban az istenhithez, mely pedig legalább is annyira jogosult, mint a mindenistenítés vagy az istentagadás? Miért tagadja vagy mellőzi majdnem az egész vonalon a lélek személyes halhatatlanságát s a másvilágot és miért nem jut az ellenkező eredményre, mely belső igazságát tekintve legalább is egyértékű azzal? Miért nem engedik meg, hogy az akarat szabad s cselekvéséért szigorúan felelős, mikor a legvilágosabb tapasztalat s az emberiség bizonysága emellett tanúskodik ? Miért jutnak oly szabályszerűen arra a meggyőződésre, hogy a keresztény vallás tarthatatlanná vált és „továbbfejlesztésre“ szorul, hogy erkölcstanának is új alakot kell adni, elsősorban éppen a nemi téren? Miért nem védik azt, hogy kötelességünk hinni, miért tagadják ezt következetesen? Feltűnő jelenség. Oly igazságokról van itt rendesen szó, melyek áldozatot követelnek az embertől, míg ellenkezőjük bensőséges baráti viszonyban áll tisz5*
