Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
62 A tudománytalanság módszere. Quintilian. Amit szeretünk, azt igaznak is óhajtjuk látni ; döntőknek tetszenek a mellette szóló érvek, az ellenérvek felett elnézünk vagy lebecsüljük azokat ; hajlamok igazgatják a figyelmet, azok je- jölik ki a könyveket és forrásokat, melyekből az ember merít. De ha valami ellenszenves és csorbítja a megszeretett szabadságokat, akkor már az önzetlenség magasabb foka kell ahhoz, hogy a fájdalmas igazságot jobban szeressük önmagunknál. Könnyű a matematikai számításokban a hideg értelem uralmát megengedni, a szívnek itt kevés támpontja van ; azonban egész másként áll a dolog a vallásbölcseleti kérdéseknél, melyek gyakran igen érzékeny következtetésekkel járnak. Igazat kell adnunk Strauss-nak, amikor azt Írja ; „Aki Ninive uralkodóiról vagy az egyptomi fáraókról ír, azt vezetheti tisztán történeti érdek ; ám a kereszténység oly eleven hatalom és az a kérdés, hogyan és mi történt keletkezésénél, oly mélyreható következményeket foglal magában a legközvetlenebb jelenkorra nézve, hogy annak a kutatónak érzéketlennek kell lennie, ki e kérdés eldöntésénél csupán csak történelmileg volna érdekelve1 és csak azt fogja kívánni, hogy ez a személyi érdeke ne sodorta legyen veszedelmes tévútakra. Ha a sokat emlegetett Mommsen történetíró erősítgeti, hogy előtte az őskeresztény feliratok, ahol csak rájuk talál, gyűlöletesek* — úgy a történelem érdekében örömmel fogadhatjuk azt, hogy Római történelméből a IV. kötetet kihagyta ; ebben kellett volna a kereszténység eredetét tárgyalnia. Egyik életrajzírója megjegyzi, hogy ránézve az őspogányságnak a kereszténység által való legyőzése kellemetlen tény volt, hogy 1 Leben Jesu für das Volk (1865.) XXII. — 2 V. ö. pl. Corpus inscriptionum Latinarum XI. (1883.) Vil.
