Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
Le a másvilág igájával. 47 mind szent János írásának ismerik, az, hogy világosan tanítja Krisztus istenségét ; ezt pedig ők tagadják. Jellemzőek például azok a szavak, amelyekben Weizsöckei az evangélium ellen támasztott kétségeit összegezi : „Hogy az az apostol, az evangélium szerint a kedves tanítvány, aki Jézus mellett ült az asztalnál, mindazt, amit egykor átélt, a megtestesült isteni Logosszal való együttélésnek nézte és annak állította legyen, az mindenesetre — rejtély. Semmiféle hitbeli és bölcseleti hatalom nem képzelhető elég nagynak arra, hogy a való élet emlékét annyira kioltsa és az isteni lényegnek ezt a csodaképét állítsa helyébe... Osapostolról ez nem gondolható el. Mindig ebben rejlik a kérdés eldöntése. Minden más, ami az evangélium tartalmából ehhez járul, alárendelt dolog.“ Vagyis : Krisztus nem lehetett isteni lény, ez hihetetlen Szemtanú nem tarthatta annak ; ennélfogva „isteni lénynek eme csodaképe“ nem lehet szemtanú műve. Amint az evangéliumok hitelessége, úgy megbízhatóságuk is minden kétségen felül áll. Közülök kettőt apostolok, a másik kettőt apostoli tanítványok Írták ; meg is vannak bennük mindazon benső ismertetőjelek, amelyek a szem- és fültanúk iratait vagy olyanokat jellemeznek, akik az elbeszélteket közvetlenül ezeknek ajkairól hallották. Nem is kételkednék senki a megbízhatóságukban, ha nem szólnának természetfölötti tényekről. így azonban a hitetlen kutatásnak ellenkező eredményre kell jutnia. Az írók csalók voltak, — ez volt régebben Reimarus Sámuel, a hamburgi gimnáziumi tanárnak a feltevése. Ennek „töredék“-eit Lessing adta ki. De még Ärauss-nak szemében is „visszatetsző 1 1 Das apostolische Zeitalter2 (1890) 535.
