Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

48

Le a másvilág igájával.

az ilyen gyanúsítás.“ Paulus (t 1851), heidelbergi tanár úgy próbált szerencsét, hogy a csodákról szóló közléseket kínzó szövegrontás által természetes értelemre iparkodott visszavezetni. Szerinte az Ur nem a tavon, hanem csak a tó mentén járt és a kánai csoda csak lakodalmi tréfa volt. Ekkor jött Strauss (f 1874): O más módon próbálkozott. „Ha valóban történeti ősforrások az evangéliumok,“ — írja — „akkor Jézus élettörténetéből a csodát nem lehet kiküszöbölnünk.“ Megtartsuk hát? O, dehogy, — hát akkor az evangéliumok nem lehetnek történelmi források. Ezek a „nem rossz szándékkal költő mondának“ a termékei, a csodák vallásos „mithos-füzérek“, amelyek Jézus képét lassan körülvették. A mondák keletkezésére azonban idő kell ; Strauss azért írásukat a II. századba teszi. Nyíltan bevallja, hogy ha csak egy evangélium is az I. században íródott, egész feltevése füstbe megy. Nos, az újabb észelvű kritika maga kényszerült arra, hogy elejtse Strauss feltevését. Baur (f 1860) iskolája nagyrészt megint a Reimarus csalási elméletére tért vissza. Ezt is eltemették, így merültek ki azon kísérletekben, hogy az igazság terhes igáját lerázzák.

Strauss, Baur és más német kritikusok hatása alatt írta meg azután Renan (J* 1892) az ő „Jézus életét“, ezt a léha regényt. Nagyon nyíltszívűek azon szavai, melyeket a „Vie de Jésus“ (1883) 13. kiadásához írt előszavában mondott : „Ha a csodában csak egy mákszemnyi igazság is van, akkor az én könyvem csak tévedések szövedéke... Ha