Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
38 Le a másvilág igájával. írt fölületes és emellett követelődző fejtegetéseket, amilyenekkel Paulsen-nél, Wundt-nál, Hartmann-nál találkozunk. Láthatjuk majd, hogy azt az isteni bölcseséget, amelyről az írás ezt mondja : „és láttuk az ö dicsőségét, telve kegyelemmel és bölcseséggel,“ mint ítéli el ez az itélőszék, ha ugyan finoman gúny tárgyává nem teszi. Vegyük például „A keresztény életfelfogást“-!,1 amint azt Paulsen bemutatja. Aki ezt olvassa és elhiszi, az előtt Jézus Krisztus tanítása már csak az lehet, aminek az apostol tanúsága szerint a pogányoknak látszott, t. i. bolondság. És a szerzője iránt nem érezhet többé imádást, hanem olyas érzelmet, amilyennel a világ- és emberismeretnélküli, elfogult rajongóval szemben viseltetünk. Krisztusnak bölcseségtanát sötét arcjátékká torzítja el, míg mellette a pogány világ életfelfogását eszményképpé magasztosítja. Ilyeneket olvasunk: Míg „a klasszikus ókor az élet feladatát az ember természetes erőinek és képességeinek tökéletes kiművelésébe helyezte, a kereszténység világos öntudattal az ellenkezőjét tűzte ki életcélul“ (67. 1.); „az értelmi képesség kiművelése és erősítése a görögök előtt fölötte fontos dolognak látszott ... az őseredeti kereszténység ellenben közönnyel, sőt lekicsinyléssel és bizalmatlansággal viseltetik az értelemmel és természetes megismeréssel szemben ... A természetes ész és bölcseség épenséggel akadály az Isten országában“ (68. 1.); „Amint a bölcselettel és tudománnyal szemben, úgy a művészettel és költészettel szemben is a kereszténységnek eredetileg közönyös, sőt idegenszerű és 1 System der Ethik 8 62. 101.
