Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

Le a másvilág igájával.

39

ellenséges a magatartása“ (70. 1.). „Lenyesi nemcsak a durva érzéki gyönyört, hanem még az esztétikait is" (tudniillik azért, mert sz. János elitéli a szemek kívánságát, amely tudvalévőén egészen más valami, mint az „esztétikai“); „elveti a zenei és testgyakorló művészeteket; ezek a testiségbe vetett magvak, amelyekből romlást aratunk“ (79. 1.). „A kereszténység nem a művelődést és az ékesszólást, hanem a hallgatást becsüli nagyra. A hallgatás a fő, amit sz. Ambrus (mint az őskeresztény ékesszólásnak nagy képviselője!) ... ajánl (79. sk.). Sőt: az eredeti értékelés szerint a vitézség, mindenekelőtt a harci vitézség, az első erény; ez a görög és római szólásmód szerint, egyenesen maga az erény vagy derekasság; a kereszténynek „a türelem vagy kitartás a vitézsége. Nem ragad kardot a kezébe“, neki „határozottan nemcsak a harag, gyűlölet és magánbosszú, hanem még a jogvédelem is tilalmas“ (73, 75).

Ilyen célirányos túlzásokban és eltorzításokban, amelyeknek a tudományhoz semmi közük, folytatódik az előadás. Görög felfogás szerint, mondják, a fenkölt gondolkozás nagy erény; persze a keresztényben ez sem lehet meg, „a kereszténynek erénye az alázatosság“, vagyis Paulsen szerint az „alantas gondolkozásmód“, ez „a kereszténység kezdete“ (82, 85. k.).

A szerző persze biztosít arról, hogy a mai kereszténység többé nem az az eredeti, amelyről beszél ; mert ez már jobban beleilleszkedett a világba. De elég szomorú dolog, hogy a sötét ábrándozásnak eme gyümölcse az a kereszténység, amelyre, mint kifejezetten állítja, Jézus ajka tanított.

Ennek a kereszténységnek a követője (továbbá) „az állammal és törekvéseivel, mint tőle bensőleg idegen intézménnyel áll szemközt“, sőt ha az állami hivatalok viselését elfogadja „kétségtelenül ellentmondásba kerül önmagával“; de Konstantin fellépésével ebben állítólag hirtelenül fordulat állott be (76. k.). Szerinte ugyanez a viszony a földi örömökhöz és javakhoz, a család szent kötelékeihez is, amelyeket pedig Jézus maga megszentelt Kánában ! Krisztus szelleme — sz. Pál szerint — csak lemondással és kárhoztatással viseltetik minden iránt.