Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
Hittudomány és egyetem. 281 voltak, mi nem ismerjük őket többé. A neoplato- nikusok szemében képtelenség, barbárság volt a kereszténység, a manicheusok és gnosztikusok a keresztény eszmékkel bevont keleti és görög bölcseletet a legnagyobb bölcsességnek dicsérték; ezek is a történeleméi. Ha Izrael népe Egyiptom, Asszíria és Görögország ragyogó kultúrájával érintkezésbe jutott, gyakran szégyelte atyáinak vallását és a kelet bálványainak karjai közé vetette magát; érzelmeik alacsonysága ma balgaságnak tűnik fel előttünk, azonban vallásuk igen magasan felette áll a pogány kelet vallási alantasságainak.1 így ment az igazság az emberi történelem évezredein át ; gyakran félreismerték, korholták, mint elévültét, sőt házából kitaszították és kényszerítették, hogy helyet engedjen a csalásnak és tévely- nek. A csalás azonban kiderült s a tévelyek sírba dőltek ; az igazság ellenben megmaradt. így maradt meg az egyház is és így fog tovább élni, bár a világ fiai félreismerik és megvetik tanával és tudományával együtt, mert nem tudják megérteni. El fognak múlni gondolataik is, az egyház azonban fennmarad s vele együtt tudománya. „Nagy és nagyrabecsült volt, — ezek egy protestáns történetíró ismeretes szavai — mielőtt a szászok Angliába a lábukat betették, mielőtt a frankok a Rajnát átlépték, midőn a görög ékesszólás Antiochiá- ban még virágzott és a mekkai templomban még M A '<, 1 V. ö. Kneller : Das Christentum und die Ve der / / / neuern Naturwissenschaft. (1904) 3.
