Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
282 Törvény és szabadság. bálványokat imádtak. Talán fenn fog állni meg nem fogyatkozott erőben még akkor is, amikor majd egy new-seelandi vándor mérhetetlen pusztaságnak közepette a London-Bridge darabokra tört pillérén megállapodik, hogy a Pál templom romjait lerajzolja.“1 Akkor talán szinte vissza fog tekinteni egy szemlélő ezen idők kultúrájára, a világtörténelem oszlopaihoz támaszkodva és meg fogja állapítani, hogy csak egy igazi hatalom mondhatja e szavakat: „Eg és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak" — Krisztus és az ő egyháza. Törvény és szabadság. Végszó. Az emberi nem nagy megújítója, akiben a hivő keresztény Istenét, a hittől elfordult világ pedig legtöbbnyire mégis a tökéletes embernek, tehát az igazi szabadságnak is az eszményképét látja, mondta egyszer ezen tartalmas szózatot: „Et veritas liberabit vos“ ; az igazság szabaddá tesz benneteket (Ján. 8, 32.). Ha ajkának minden szava az összes évszázadok számára igazság és élet, akkor ez is az és pedig különösen ez a szózat. Századunk erős ellentétet érez egyrészt a szabadság, másrészt a törvény és tekintély között; az 1 Macualay : Kleine historische Schriften. Deutsch v. Bülau IV. 62.