Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
280 Hittudomány és egyetem. dolga. Ha a katholikus hittudományi karok megtartják maguknak — és ez az én óhajom — az egyetemek tanárainál és hallgatóinál s azok szervezetében azt a becsülést, amely létüknek természetszerű feltétele, akkor továbbra is hasznára fognak válni a katholikus népnek és az államnak. Ha ezt az értékelést elvesztik, amit én nem kívánok, akkor majd maguktól kihalnak. Arra azonban semmi okot nem találok és nem is lehet az államnak érdeke, hogy most egy csapással, minden további fejlemény megvárása nélkül ezen kart mellőzze és ezzel katholikus népünket kívánságaiban és szükségleteiben, melyek éppúgy tekintetbe veendők, mint a többiekéi, megkárosítsa.“ Az is jogosulatlan nézet volna, ha azt akarnók mondani, hogy a hittudomány idegen hatalom alatt áll s ezért számára állami intézetben nincs hely. A hittudományi kar külső vonatkozásokban az államnak is alá van rendelve és érdekeit annál hathatósabban szolgálja, minél tartósabban nyúl bele a papnak működése a népéletbe. Egyébként miért a tudományos működésre való állami befolyásnak ily erőszakos hangoztatása épp oly oldalról, mely különben nagyon is azon van, hogy az egyetemeket lehetőleg kivonja az állami befolyás alól? Az egyetemet, mint ilyent, csak külsőleg érintheti az a tény, hogy állami. Vagy talán nincs az orvostudománynak elég szellemi tartalma és megállapodottsága arra, hogy szabad egyetemen is megélhetne? Vájjon a tudomány, mint ilyen, állami? Hogyan vehetnék akkor rossz néven a hittudománytól, hogy nem áll egészen állami hatalom alatt? És az egyházat „idegen hatalomnak“ nevezni szintén nem jogosult. A hittudományra nézve bizonnyal nem az ; a keresztény államra szintén nem az, mert ez az egyházzal való szoros viszonyban fejlődött s polgárosodását és művelődését tőle nyerte, alattvalói ugyanazok és még ma is az egyház tanain és erkölcsein nyugszik. * * * Krisztussal szembenállottak a zsidó írástudók és bölcseségét tévelynek nevezték; az írástudók csak
