Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudománg. 251 sekből tájékozódunk a dogmatikus megkötöttség felől. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a matematikust sokkal jobban korlátozzák vezérelvei a saját mozgásában és gondolatmenetét sokkal határozottabban jelölik meg előre, mint a hittudósét. A hittudóst mindenesetre köti mindaz, amit a kinyilatkoztatás és egyházának tanítói tekintélye, csalatkozhatatlanul megállapított, akár közvetlenül, akár közvetve a szentatyák és hittudósok egybehangzó tanítása által ; a nem csalatkozhatatlan határozatok, különösen a kongregációké, szintén kötelezik, bár nem föltétlenül és visszavonhatatlanul.1 Ez azonban működési terének csak kisebbik része. Némely tudományszakokat, mint az egyháztörténelmieket, majdnem kizárólag csak a történelmi tények kötik. Egyházjog és más szakok, amelyek az egyház határozatait tárgyalják, módszer és kutatásszabadságra nézve megegyeznek a világi jogszakokkal. Leginkább érinti a hitbeli tekintély a dogmatikus hittudományt. De itt is tág tere nyílik a szabad tevékenységnek. Sok hézag vár kitöltésre, sok kérdést meg kell oldani, melyet az elmúlt korok hittudománya kifejezetten föl sem vetett ; de maguk a meghatározott igazságok is számos alkalmat nyújtanak az egyéni munkásságnak úgy a bizonyítás módjában, mint a dogmáknak bölcseleti szemlélődéssel való átértésében és i i V. ö. I. 198-202.
