Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
250 A hittudomány. De talán azt is mondják : hiszen a hittudósnak nem szabad a vallás tanaiban kételkednie, következőleg- nem is teheti azokat vizsgálat tárgyává ; tehát nagyon is elfogultnak kell lennie. Utalhatunk az előbb mondottakra. Az elfogulatlanság csupán azt kívánja, hogy ne fogadjunk el semmit igaznak és biztosnak, ami hamis és nincs bebizonyítva ; szigorú bizonyítékokat követel minden számára, ami bizonyításra szorul. Nos, talán megengedhetjük magunknak azt az állítást, hogy nincs oly elméleti tudomány, amely e tekintetben szigorúbb lett volna maga iránt, mint akár a jelennek, akár a múltnak katholikus bittudománya. Hiszen nincsen egyetlen pontja sem, amelynek tarthatóságát állandó ellenséges támadások próbára nem tették volna. Aki ért hozzá, aki egy szent Tamás és a későbbi hittudósok szabatos gondolkodással megírt munkáit ismeri, aki a katholikus bibliamagyarázat és történelemkritika lelkiismeretes munkásságát figyelembe veszi, az meggyőződhetik a mindenütt uralkodó igazságérzékről. — Az elfogulatlanság azonban nem követeli, hogy az, aminek biztossága már nyilvánvaló, újból és újból komolyan kétségbe vonassák és új kutatásokkal fölfedeztessék ; biztos tények már nem képezhetik a kutatás tárgyát, mert itt az már elérte célját. A tudományos kutatásnak megfelelő módszertani kétely azonban a hitbeli igazságokkal szemben is megengedett. Különben is a hittudós mozgásszabadsága sokkal nagyobb, mint vélnők, ha pusztán modern fejtegeté-
