Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 237 kozhatik ki, arra Szt. Ágoston és Tamásnak a hit nagy titkairól szóló művei szolgálnak tanúbizonyságul. Ami pedig magát a hitet illeti, nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az tudományosan van megalapozva, bebizonyítást nyer a kinyilatkoztatás hitelreméltósága s így ez a hit ésszerű hit. A dolog úgy áll, mint a történelemmel. A történetíró is hisz forrásainak tanúbizonysága alapján az emberi történések valódiságában, miután a források hitelreméltóságáról meggyőződött, ez a hite azután kiinduló pontul szolgál további oknyomozó kutatások számára, mélyebbre hatol a tényékbe és okozati vonatkozásainak szálaival fűzi össze azokat. A különbség csak az, hogy a történetíró emberi, a theologus pedig isteni tekintélyre támaszkodik. De örökös ellenvetésül azt hozzák fel, hogy a hittudomány nem más, mint hit vagy legalább is hitre támaszkodik ; a hitnek azonban nincs semmi köze a tudományhoz, hiszen az csak érzelem, a tudomány pedig megismerés. — Már ismételten rámutattunk, hogy ez a hitről táplált felfogás hamis s annak az alanyi agnoszticismusnak az eredménye, amely az embertől elvitatja az érzékelésen felülemelkedő igazságoknak bármely biztosabb ismeretét.1 Az bizonyos, hogy ha a hit csak érzelem volna, nem lehetne rá tudományt építeni. Víz fölé lehetetlen gránitpalotákat emelni. De a katholikus hit nem ebben áll; a katholikus hit észbeli meggyőződés a kinyilatkoztatott tanok igazságáról i i V. 5. I. 59 ; 84.
