Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
238 A hittudomány. Isten tekintélye alapján. Amint a történetíró — hogy ismét ezt a hasonlatot alkalmazzuk — egy Livius vagy Tacitus tekintélye alapján biztosan hisz az általuk leírt történeti tényekben és amint a babyloni agyagtáblák és az egyiptomi piramisok tanúbizonyságára támaszkodva bebizonyítottnak tekinti a legrégibb korok eseményeit és további kutatásait is erre építi anélkül, hogy tartania kellene attól, hogy zavart okozott neki a tudás és a hit össze nem egyeztethető volta, úgy a theologus is hisz vallási igazságaiban, mert Isten tanúbizonysága kezeskedik róluk. Tehát nem ellenőrizhetetlen és észellenes érzelmek alkotják a további okoskodásra szolgáló alapot, hanem megbizonyosodás által szerzett észbeli meggyőződés. Ha tudáson nem értünk mást, mint értelmi megismerést — és ez a jelentése, ha a modern bölcseleti irodalomban a hitet és tudást egymással szembehelyezik — akkor a hit tulajdonképen tudás és ellentétről szó sincs. Ha azonban tudás alatt olyan megismerést értünk, melyet tulajdon eszünkkel a dolgok mélyére való hatolás útján nyertünk, kizárva minden külső bizonyságot, akkor mindenesetre van különbség és ez esetben a hittudomány sem tudomány, amennyiben hisz; ép úgy, amint a történelem sem tudomány annyiban, amennyiben a forrásoknak hisz. De tudomány annyiban, amennyiben munkába állítja a tapasztalatot és az észt, megvizsgálja a forrásokat, belőlük hitelt érdemlő tényeket merít és kutatásokat épít rájuk.
