Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
236 A hittudomány. tudományban, amely az önmagukban, valamint az egyház életében és hatásukban szemlélt hitbeli tanításokról szóló ismeretek és kutatások rendszeresen csoportosított összessége. A természetes gondolkodás módszerével kutatja először a hit feltételeit és alapjait, bölcseleti és történetkritikai módszerrel vizsgálja a kinyilatkoztatás forrásait, ezekből bizonyítja a hitbeli tanításokat, az elemző és összetevő gondolkodás módszereivel igyekszik ezen igazságokat szellemileg feldolgozni és összefüggésüket kimutatni. Tehát itt is ugyanazon módszerek szerepelnek, mint a többi tudományszakokban : tények megállapítása, fogalmak tisztázása, levezető, felvezető okoskodás. Ami az egyháztörténelmet és egyházjogot illeti, azoknak a megfelelő profán tárgyakkal való egybehangzásuk minden további nélkül világos. Csak egy különbség áll fenn : a theologiai szakokban nem csupán az észbeli kutatás, hanem a kinyilatkoztatott igazságokban való hit is érvényesül. Némely szaktárgynál ez a különbség csekélyebb, mint pld. az egyháztörténelemnél, mivel tények kritikai megállapításának és ezek összefűzésének módszere szerint járnak el. De ezeknek is az a hitbeli meggyőződés a vezérelvük, hogy az Egyház életében nemcsak természetes ok, hanem természetfölötti elv is működik. Még inkább támaszpontul használja a hitet az ágazatos hittan, hogy a megszerzett, hiten alapuló meggyőződéshez a természetes okoskodást csatolja; hogy ez utóbbi tevékenység mily gazdagon bonta-
