Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Ötödik szakasz. A hittudomány
A hittudomány. 235 mányból merített hittani és erkölcsi tanításokat magyarázza, védelmezze, belőlük új igazságokat vezessen le s valamennyit egy rendszerré foglalja össze. Végül az egyházjog s még inkább a lelki- pásztorkodástan, ékesszólástan, szertartástan azt mutatják, hogyan kell alkalmazni a kinyilatkoztatás és megváltás kincseit a keresztény nép és az egyház életében. Kétségtelen tehát, hogy a hittudomány igazi értelemben vett tudomány, hacsak eleve nem alkotunk magunknak hamis fogalmat a tudományról. Ha persze a tudományt általában tapasztalati tudománnyal s a tudományos módszert természet- tudományos és mennyiségtan! módszerrel akarnók azonosítani és semmiféle eredményt tudományosnak el nem ismerni, ha nem szereztük tapasztalás vagy mennyiségtani számítás útjain, akkor persze nem volna tudomány a hittudomány. De akkor sok más tantárgy sem volna az. A hiba a korlátolt felfogásban volna, mely az emberi tudásnak egy területrészében úgy körülsáncolja magát, hogy emellett mindent feled, ami az ő látóhatárán túl fekszik. Mit is kell hát tudomány alatt értenünk? Egy tárgy alapjaira vonatkozó ismereteink és kutatásaink rendszeres összefoglalását ; tehát olyan ismeretek rendszerbefoglalását, amelyek egy egységes tárgyra vonatkoznak, amelyeket gondos bizonyítás által mint bizonyosokat, vagy legalább valószínűeket mutatunk be.1 Ez pedig megtalálható a hit» V. ö. I. 3—4.
