Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Negyedik szakasz. A tanszabadság
228 Tanszabadság és állam. adnak szabadságot, az államot száműzik, mihelyt bele akar szólni dolgaikba. Ha azonban mások is szabadon és függetlenül akarnak kutatni, nem éppen úgy, mint ahogyan ellenfeleiknek tetszik, akkor a ssabadság szóvivője erőszakhoz nyúl. Akik csak az imént kiáltották ki az egyetemeknek az államtól és „minden a tudományon kivül álló tekintélytől“ való függetlenségét és tiltakoztak az államhatalomnak az egyetemi ügyekbe való beavatkozása ellen, most hangosan az államért kiáltoznak és bizonyítgatják, hogy csak az ő vezetése alatt virulhat a tudomány. Egyház és egyetemek. Annál a kérdésnél, hogy a tanszabadsággal szemben milyen állást foglaljanak el a társadalmi tekintélyek, mindenekelőtt az államot vettük szemügyre. Csak még az egyházról néhány rövid szót. Megelégedhetünk az előbb mondottakra való utalással ; amit ott a kutatásszabadsághoz való viszonyáról mondtunk, sokszorosan áll egyszersmind a tanszabadságra is.1 Csak keveset kell hozzáfűznünk. Az egyház isteni Alapítójától azt a feladatot kapta és pedig egyedül ő, hogy a kinyilatkoztatott tanítást az emberek számára fentartsa és hirdesse. „Tanítsatok minden nemzeteket“ hangzott az Úr küldése. Ezért is van a kinyilatkoztatott igazságok tudományos tanítása, a hittudomány, közvetlenül alája rendelve, bárhol tanítsák is, akár az állami egyetem termeiben, akár a pöspöki pap1 V. ö. I. 119.
