Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
14 Le a másvilág igájával. télén levélből következtetünk annak írójára. Biztos tényekből a csillagász arra következtet, hogy az állócsillagoknak homályos kísérőkkel kell bírniok, amelyeket senki sem lát. Az Uranus mozgásainak zavarából Leverrier kiszámította a Neptunus létezését és hollétét, amelyet akkor még nem ismertek, de nemsokára fölfedeztek. Mit jelentsen tehát ez ? Ha ilyes magyarázatra vetemedünk, mindig elhagyjuk a tudományos alapot ? Gondoljuk el, hogy a nyilt tengeren egy büszke jármű végzetes szerencsétlenség áldozata lett. Most a tenger fenekén fekszik. Halak úsznak feléje és gondolkozva megállapodnak az idegen vendég előtt : Honnét való ez ? A vízből lett ? Lehetetlen ! A tenger fenekéből bújt elő? Ez sem lehet. „Kétségtelenül — kezdi végre egyikük — az, amit itt láttok, egy magasabb világból jutott el hozzánk, amely magasan fölöttünk fekszik és amelyet mi halak soh’se láthatunk“. A beszéd tetszésre talál. „Dehogy!“ — veti hamar közbe egy másik, — „ha ilyenfajta magyarázatra vetemedünk, mindig elhagyjuk a tudományos talajt, amelyen nekünk halaknak állanunk kell. Ilyen vidék nem létezhetik számunkra, elfogadása megsérti a zárt tengeri és vízi okság elvét, amely tudományunknak első alapelve.“ Ezeket mondván a szóló, farkcsóválva tovább halad és társainak bizonytalanságot hagyott hátra gondolatok nélkül. Erről a bölcseletről áll az apostolnak a szava : „Vigyázzatok, hogy valaki meg ne csaljon titeket bölcselettel és hiú számítással.“ (Kol. 2, 8.)
