Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)

Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága

Le a másvilág igájával.

15

Dehogy, nem az igazi tudomány szelleme áll a világontúli tényezők elfogadásának útjában, hanem a hagyománytól és egy jobb tudomány szellemétől való elszakadás. A pogányság képviselőire, Plútóra és másokra nézve Isten megtalálása és Isten tisztelete az emberi igazságkeresésnek legmagasabb célja volt. Az újabb természettudomány nagyjai előtt, egy Kopernikus, Kepler, Newton, Linnéé előtt, egy Boyle, Volta, Faraday, Maxwell előtt a legfőbb dolognak az látszott, hogy a természet csodaműveiben rámutassanak Isten bölcseségére ; tudományuk ima lett az ajkukon. A zárt természeti okság elve, mint az istenség száműzése, nem tudományos követelmény volt előttük, hanem utálat. Az a meggyőződés éltette őket, amelyet később Thomson e mondatba foglalt: „Ne féljetek a független gondolkodástól ! Ha elég behatóan gondolkodtok, a tudomány majd Istenben való hitre kényszerít, amely minden tudománynak az alapja“ ; és ugyanezt a meggyőződést Mayer e szavakkal fejezte ki : „Igazi bölcseletnek nem szabad és nem lehet másnak lennie, mint propadeutikának : előkészítő tudománynak a keresztény vallásra.“1

De menjünk tovább. Bámulatos rendet, a világ célszerűségének számtalan csodáját látjuk magunk előtt. Felvetődik a kérdés : honnan ez a rend ? A zsebórát a mester értelme hozta létre, véletlen nem alkothatta, akkor bizonyára a világgépezetnek is értelmes előállítója van. így okoskodik az elfogu1 V. ö. I. r. 266. old.