Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 2. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1916)
Harmadik szakasz. A kutatás szabadelvű szabadsága
Le a másvilág igájával. 9 Hogy is állunk tehát a szabadelvű tudomány előítéletnélküliségével, kivált vallásbölcseleti téren ? Nem lehet szándékunkban, hogy az egész területet minden oldalról bejárjuk. Csak a középső és főútra lépünk, amelyre nagyrészt az egész élet torkollik: e tudományos kutatásnak a túlvilággal szemben való magatartására gondolunk. Ez a magatartás következetes ignorálás : természetfölöttit a tudomány el nem ismerhet ; már pedig ez előítélet, be nem bizonyított és be nem bizonyítható előítélet, amelyet azonban sehol szem elől nem téveszt, sőt még tudományos alapelvvé avat. Ez A zárt természeti okság elve. Azt kívánja, hogy mindent, ami a legtágabb értelemben a természethez tartozik, tehát az értelmetlen természetnek és az emberi életnek minden tárgyát és eseményét, csak természeti okokból magyarázzuk, tehát másvilági tényezőket hozzá ne vegyünk ; Istennek beavatkozását teremtés, csoda vagy kinyilatkoztatás alakjában elfogadni tudománytalan dolog, aki ezt megteszi, nem igazi tudós. Ez előítélet, kényszerítő parancs a legkiáltóbb fajtából. Hogy is akarják bebizonyítani azt, hogy Isten nem létezhetik, hogy tehát teremtés, csoda, természetfölötti eredetű vallás lehetetlen ? De ha ezek mégis lehetségesek, miért ne szabadna akkor olyan tények magyarázatára felhozni, amelyeknek más okuk nem lehet ? De nem is bajlódnak sokat, nyíltan bevallják,^
