Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
34 Két világnézet és ezek szabadsága. a némák nyelvét, látókká tette a vakokat. A titkos keresztényellenesség, az öntudatlan vallási és erkölcsi nihilizmus, amelyet előtte senki sem mert megvallani, de amely mégis homályosan ott vajúdott a kedélyekben, benne nyerte „mesterét“ és „tudományos rendszerét.“1 „A szabad személyiség új eszménye az, állítja Wundt, mely Nietzsche bölcseletében véletlen hangulatoktól és mellékhatásoktól függő kép- zelgős kifejezésre talált.“ Az önálló ember. Most már jobban megértjük a modern szabadságot. Az önkormányzat elve (autonomizmus) nevével szokták jelezni. Az egyén maga akar lenni a maga szabálya és legfőbb bírája, azt akarja, hogy személyisége, érzelme, akarata és gondolatvilága minden tekintélytől függetlenül fejlődjék ki. Túlsoká, mondják, irányították az ember tekintetét kívülre és felfelé, az itt való élet javaitól el a túlvilágra. Vallás és egyház léptek elibe, hogy gondolatát és akaratát meghatározzák és dogmák alá kényszerítsék. Túlsoká engedte magát mint kiskorú a tekintély vezető kötelén vezettetni. Végre felébredt önmagának és méltóságának tudatára, az elidegenítésből visszakerült önmagához ! miként a költő énekelte hajdan, amikor a felvilágosodás százada leáldozott : Wie schön, oh Mensch, mit deinem Palmenzweige Stehst du an des Jahrhunderts Neige, Der reifste Sohn der Zeit ; 1 Von Grotthuss, Türmer VII. 1905. 79.
