Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

Két világnézet és ezek szabadsága.

35

Frei durch Vernunft und stark durch Gesetze,

Durch Sanftmut gross, reich durch Schätze,

Die lange Zeit dein Busen dir verschwieg.

Igen, tudatára ébredt ama gazdagságoknak, melyek kebelében szunnyadnak, ráeszmélt ama magokra és rügyekre, melyek kifejlődésre törekszenek. Most ez a beszéd járja: az Én független kifejlődése, nem lekötöttség, hanem a személyiség kiélése. A sasnak nem azért vannak szárnyai, hogy engedje magát megkötni és hogy a földhöz tapadjon ; a növénynek sem azért vannak rügyei, hogy ezek örökre zárva maradjanak. Ezért szabad utat minden emberinek ! Es itt arra a végzetes következtetésre ragadtatja magát a modern ember: Tehát a külső tekintély minden beavatkozása jogtalan, erőszakoskodás és lényem megkötése. Ez az a tévedés, amelyet a serdülő ifjú követel, amikor erő és élet forrni kezdenek benne; természetének, belátásának és helyzetének félreismerésében minden függőséget bilincsnek tekint ; csak ő maga, belátása és ösztöne lehetnek előtte törvények. Ugyanúgy a modern ember. És végzetesen hiányos önismerete mellett nem látja, hogyan szakad el életének forrásaitól és segítségeitől, hogyan húzza ki gyökereit a földből, amelyből erejét nyeri, kicsiségére hagyva hogyan zsugorodik össze magába, gyenge, beteges természetétől sújtva hogyan ítéli magát szellemi sínylődésre.

Önkormányzat, független egyéniség, szabadon önmagára hagyott személyiség váltak most azon eszmékké, amelyek a ma emberén keresztül rezeg3*