Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei

Két világnézet és ezek szabadsága.

33

„Csak mióta a sírban fekszik ő, támadhattok fel ti. Csak most lesz először dél, csak most lesz a fen- sőbb ember — úrrá. Nosza, rajta fensőbb emberek ! Csak most bontakozik ki körvonalaiból az emberiség jövőjének hegye ! Isten meghalt : azt akarjuk hát, hogy az Übermensch éljen.“6 És annak tudatában, hogy a keresztény vallás az egyén ezen mértéktelen önfelmagasztalását elítéli, káromló panaszokban tör ki : „A kereszténységet az Egy nagy átoknak, az Egy nagy belső romlottságnak nevezem... az emberiség örök szégyenfoltjának.“2 íme a független emberiség a fanatizmus ruhájában. Nietzsche a modern világnézetet végső következtetéséig vezette ; az önálló ember az Istennel egyenlő Übermensch-sé nőtt, aki megvalósítja a régi szót : Lesztek, mint az Isten ; az úri erkölcsnek tulajdonosa lett, aki „a jó és rossz világán túl“ áll.

És „ne ámítsuk magunkat, írja a jelenkor egyik szellemes ismerője, korunk szelleme Nietzsche hangjára van hangolva. Tudatosan vagy öntudatlanul több kedély felett uralkodik, mint némelyek iskolai bölcseségükben álmodni is mernék. Talán Nietzsche teremtette meg ezt a szellemet ? Dehogy : belőle nőtt ki, ő csak bölcseleti alakba öntötte. Nietzsche sohasem keltette volna azt az óriási feltűnést, sohasem gyűjtötte volna maga köré azt a lelkes tömeget, ha a talaj erre nem ért volna meg annyira.' Ügy jelent meg „övéi“ előtt, mint a Messiás az „idők teljében.“ O is megoldotta — a maga nemében ! —

1 Also sprach Zarathustra W. W. VII. 418. — 2 Antichrist W. W. VIII. 313.

Donat, A tudomány szabadsága.

3