Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Első szakasz. A tudomány szabadsága és annak bölcseleti feltételei
Két világnézet és ezek szabadsága. 31 és az egyedüli keresztény“ így folytatja egy másik, a belépő jelölthez fordulva. „A különféle egyházakhoz tartozó külsőségeket hagyja a profán világban, ha a mi templomunkba lép ; de kísérje itt önt mindig az emberben levő szent iránti érzék, ez a minket egyedül boldogító vallás“,1 ez az előttünk egyedül üdvözítő vallás. „Már 1823-ban ezt írta a „Zeitschrift für Freimaurerei“: „Bálványimádással vádolhatnának bennünket, ha az emberiségnek, mint erkölcsi személynek az eszméjét megszemélyesítenők, miképp az istenséget meg szokták személyesíteni... Ezért van az, hogy az emberiség tiszteletét elrejtjük a hívatlanok szemei elől, amíg el nem jön az idő, mikor kelettől nyugatig, déltől északig megszívlelik az emberiség magasztos eszméjét s elterjesztik mindenütt a tiszteletét.“2 Már itt van az az idő, amikor a sugarak, „melyek csak a legmagasabb, legszabadabb hegyormokra hoznak pirkadást“, mélyebbre hatolnak. így Németország szabadvallású községeinek XXII. szövetségi gyűlése 1907. május végén Görlitzben így határozott : „A szövetség egyik főfeladatát valamennyi antiklerikális emberszeretően gondolkozó szellem összegyűjtésében látja és azon van, hogy a kulturális haladás, a lelki szabadság és emberszeretet közös célját és érdekeit egyesült erővel elérje.“ Megbeszélésre pedig a következő tételt tűzték ki : „A szabad vallásúak elvetik azt a tant, mely azt hirdeti, hogy az ember az eredendő bűn átka által elsatnyult és képtelen, hogy a maga erejéből felemelkedjék ; azt a tant, amely felülről származó kinyilatkoztatásra, megváltásra és kegyelemre utalja.“3 Ez a világnézet legjellegzetesebben a pantheiz1 Latomia 1868. 157. Pachtler 248. — 2 Pachtler 255. — 3 Bonifatius-Korrespondenz I. 1907. 186.
