Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)
Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit
,A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.' 34<i A komoly tudomány megbecsüli a vallást. A múlt nagy természetkutatói elvonultak szemeink előtt ; a ma élőket a jövő ítéletére bízzuk. Igaz-e tehát az, hogy a természettudomány és vallásos világnézet nem férnek meg egymással? Nem. Ellenkezőleg a legtöbbjük, hozzá a legnagyobbak hitték a vallás alapigazságait, vagy maguk is határozottan vallásos keresztények voltak. „A személyes Istenben való hit a természettudományban“ — mondja egy újabb kutató — „vagy ha kellemesebb a fülnek, a természetbölcseletben, azon alapnézet talaján áll, amely egy régi hitvallást egyszerű, de épp oly nagyszerű szóba öltöztetett : Hiszek Istenben az ég és föld mindenható teremtőjében. Ez a hitvallás nem úgy tapad a személyes Istenben hivő természettudóshoz, mint valami tojáshéj maradvány együgyű gyermekhitnek idejéből, hanem az egész tudományos gondolkodásának és ítéletének eredménye . .. Ilyen meggyőződést vallottak minden időben a legmélyebbre látó természet- tudósok.“ 1 Ezzel azonban nem akarjuk tagadni, hogy a másik nézet részén is vannak jelentősebb tudósok, mint Virchov R., Tyndall, Humbold A., Du Bois- Reymond. Azt sem tagadjuk, hogy a jelenben nagyszámú tudós áll főleg az átlagosak közül a vallás- talanság oldalán. Nem szabad azonban itt eltekinteni attól,hogyavallástalanságotgyakran inkább külsőleg fitogtatják, de nem lakik szívükben, előmozdítja ezt az emberfélelem, mely azt véli, hogy a közvéleményhez és a tudományban uralkodó irányhoz kell csatlakoznia. 1 J. Rein ke, Naturwissenschaft und Religion. Natur und Kultur IV. (1007) 5. füzet. Külön is megjelent.
