Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

,A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ 347

Azt se feledjük, hogy a vallásos érzelmű pályázók a tudomány polcairól gyakran leszorulnak, aminek önként az a következménye, hogy más érzelmüek uralkodnak. Attól sem szabad eltekintenünk, hogy a tudomány vallástalan képviselői rendesen többet beszéltetnek magukról, nagyobb hanggal vonják magukra a közfigyelmet, mint a vallásosak ; Tyndall, Vogt, Moleschott, Häeckel széles körökben aránytalanul ismertebbek, mint Faraday, Maxwell, Ampère, Volta, Pasteur, akik komoly munkán törték a fejüket és lemondtak arról, hogy előadásokban és népszerű tudományos füzetekben terjesszék az anyagelvű és egyelvű világnézetet a tudomány nevében, hogy az általános figyelmet magukra vonják és hogy azután mint „a tudomány“ szerepeljenek.

Ez azonban a fentebb kimutatott tényen semmit sem változtat: az elsőrangú természettudósoknak igen nagy része, bizony legnagyobb része jámbor istenhivő vagy keresztény volt. És elsősorban ezeken fordul meg a dolog. Hogy valaki a tudomány mezején úttörő munkát végezzen és új lökéseket, meg haladást teremtsen, ahhoz élesen gondolkodó és egyúttal független szellem szükséges, amely a felkínálkozó elfogultságok fölé tud emelkedni. Az a tény, hogy ilyen férfiak gyakran mélyen vallásosak voltak, hogy a vallásról félválról sohasem beszéltek, egészen máskép nyom a latban, mint ha kis szellemek lenézik a vallást.

Ezek tehát azok a tanúk, kikre oly sűrűn hivatkoznak a vallás és tudás összeférhetetlenségének