Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

den tudományos eredményét, oly mértékben nyilvánul meg mindazon titokzatos világnézetnek a tarthatatlansága, amely az értelmet az úgynevezett kinyilatkoztatás járma alá akarta hajtani.“1 Egy esetre emlékeztetnek ezek bennünket. Az angol természettudósok 1874-iki belfasti összejövetelén Tyndall anyagelvű előadást tartott fent a katedrán. Alant hallgatói között ült Maxwell, aki tudományával sokkal magasabban állt s tréfásan ugyan, de a megérdemelt gúnnyal szedte versbe az előadást.

Tovább haladunk és pedig lehetőleg gyorsabban. Sok oly nevet hagyunk el, amelyeket megemlíthetnénk, azonban csak a legfontosabbakra szorítkozunk.

A vegyészek közül Lavoisiert említjük meg. Mint tudományának vértanúja fejezte be életét a forradalom hóhérbárdja alatt (1794); keresztény hitéhez hű maradt. A svéd Berzelius J. (f 1848) nyíltan hangoztatta Istenben való hitét. Thenard ("f 1859.) az utána elnevezett kék festőanyagnak, a bornak és sok más vegytani találmány felfedezője, meg- győződéses katholikus volt. A St. Sulpice plébánosa ily vallomást tehetett róla temetésekor: „Az egyszerű nép között foglalva helyet minden vasárnap jelen volt az istentiszteleten, szeme, szíve egyaránt imakönyvébe merült és nagyobb ünnepeken a szentáldozáshoz járult... Mindez örömre hangol és feljogosít arra, hogy hangosan hirdessem, hogy Thenard báróban szegényeimnek legnagyobb támaszát vesztettem el.“2

1 E. Haeckel, Welträtsel 17. Kap. - 2 Kneller, 183. I. A magyar fordításban 237. 1.

336 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“