Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

„A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi." 337

Dumas is (f 1884) hivő katholikus volt, pedig tanítványa, Pasteur egyenesen Lavoisier mellé állítja őt. Hasonlóképpen földije Chevreul (•{• 1889). Ez a tudós megérte azt a ritka szerencsét, hogy születése századik évfordulójának ünnepélyén személyesen megjelenhetett 1886-ban. Ezen ünnepélyes napon a Berlini Akadémia üdvözlő irata nevének elsőrangú helyet biztosított ama nagy férfiak névsorában, akik Franciaország tudományos hírnevét a földkerekség legtávolabbi határáig elvitték.“ Amikor egyik szabadelvű újság az említett jubileumi ünnepség világias jellegére való tekintettel a hitetlen tudomány képviselőjéül akarta őt feltűntetni s ez a kérdés a nyilvánosságot kezdte foglalkoztatni, ez arra indította az ősz kutatót, hogy Montravel grófhoz írt levelében nyíltan kifejezze vallásos meggyőződését; „Csak tudós vagyok; de akik ismernek, tudják, hogy mint katholikus és mint keresztény szülők gyermeke, katholikus akarok meghalni.“ 1

A vegyészek sorát zárjuk le két némettel, Schön- beirm&\ ("j* 1868) és Liebigge 1 (f 1870).

Schönbein „Menschen und Dinge“ naplójában (1855) 29, így ír : „Még mindig vannak emberek, akik korlátolt elméjükkel így vélekednek : minél mélyebben hatol az emberi szellem a természet titkaiba, minél többet ölel fel róluk való tudása, minél jobban uralkodik a külvilágon, annál inkább megfeledkezik minden dolog végokáról. Némelyek azt az állítást is megkockáztatják, hogy a természet kutatása Isten tagadására vezet. E nézet teljesen alaptalan. Aki folyton-folyvást nyitott szemmel vizsgálja a természet alkotó működését, az nem csupán hisz, hanem tisztán lát s azért feltétlenül meggyőző1 Civilta cattolica (1891) 292.

Donat, A tudomány szabadsága.

21