Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

elektromosság híres kutatója eleinte közömbös volt a keresztény vallás iránt, kínzó kételyek árán azonban ismét visszajutott a keresztény vallás boldogító birtokába s nevezetes felfedezései idejében már jámbor keresztény volt. Gyakran összejött Ozanam F. A.-val; e társalgások majdnem mindig Istennel fejeződtek be. „Végül is Ampère kezei közé fogta síéles homlokát és felkiáltott : Mily nagy az Isten, Ozanam, milyen nagy s a mi tudományunk semmi.“ „Ez a tiszteletreméltó fő — beszéli tovább Ozanam barátjáról —, mely telve volt tudománnyal és becsületei ség- gel, megütközés nélkül hajolt meg a hittitkok előtt, még nagyobb mértékben, mint amennyire az egyházi tanítóhivatal kívánta. Ugyanazon oltárok elé térdelt, mint Descartes és Pascal, a szegény özvegy és kis gyermek mellé, akik alig voltak oly alázatosak, mint ő.1 Amikor Dechamps, a marsé llesi kollégium igazgatója a haldokló Ampérenek fennhangon kezdett olvasni néhány mondatot Krisztus követéséből, megjegyezte a haldokló, hogy kívülről tudja a könyvet.

Ampère előtt Volta (tl827.) tűnt ki az elektromosságban nagy felfedezéseivel. Mint kiváló fö dije Galvani, ("f 1798.) aki nem szégyenlette, hogy sz. Ferenc harmadrendjének tagja, Volta is hivő katholikus volt. Naponként elimádkozta olvasóját. Comoban, szülőföldjén, naponként látták szentmisére menni, ünnepnapokon a szentségekhez járult s ha valaki szombaton elhaladt háza e őtt,

328 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“

1 Ozanam A. F., Oeuvres complètes X. 37. és Vili4 81.