Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“ 327

annyira ragaszkodott, hogy esetleg meghívott vendégeinek is alkalmazkodniok kellett az egyház böjti rendeletéihez, ami ama kor szabadossága mellett mégis csak jellemző“.1 Fizeau (*)• 1896.) hasonlóképen meggyőződéses katholikus volt, aki még a párisi akadémia előtt is rettenthetetlenül vallotta meg hitét. Elsőrangú munkái ellenére Francia- ország nem nagyon tüntette ki ; halála is meglehetősen észrevétlen volt. Feltűnő tény. „így állván a dolog, — írja Kneller — érthető, hogy . . . közelebbről érdeklődtünk. Párisból, barátai közléseiből, a legmegbízhatóbb forrásból azt a felvilágosítást nyertük, hogy Fizeau meggyőződéses keresztény volt, ki vallásos kötelességeit lelki- ismeretesen teljesítette. Az akadémia száz éves fennállására rendezett ünnepély alkalmával éppen emiatt törölték nevét azok sorából, kiket a becsület- rend tiszti keresztjével akartak kitüntetni, pedig tudományos érdemeinél fogva már régen a rend parancsnoka vagy nagykeresztese kellett volna, hogy legyen. Egyedül Cornu volt az, aki ez eljárás ellen óvást emelt.2 Foucault ("j" 1868.) eleinte fáradhatatlan természettudományos munkássága közepette idegenül viselkedett katholikus vallása iránt. Utolsó betegségében azonban lépésről-lépésre tért vissza Teremtőjéhez és Megváltójához, akiben vigaszát találta s Istennel és egyházzal kibékülve lehelte ki lelkét.

Foucault nagy földije Ampere is ("j" 1836.), az

1 Historisch-politische Blätter. XI. (1843.) 485. — * I. m. 157. A magyar fordítás 202. s k. 1.