Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

,A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanui.u 321

A XVIII. század legnagyobb csillagásza s kétségkívül minden idők legnagyobb felfedezője volt Herschel Vilmos (J* 1822). Fiában, Herschel Jánosban „kiváló, majdnem egyenrangú utódot“ hagyott hátra, aki az öröklött névvel „csaknem egyenrangú nevet szerzett.“1) Atyja nem volt ugyan ellensége a vallásnak, habár folytonos kutatásában annyira elmerült, hogy a vallás háttérbe szorult ; fiánál azonban a vallásos gondolkozás és érzés erősen előtérbe lép. Ismételten nagy erővel küzdött az anyagelvű és istentagadó felvilágosodottság ellen. „Nincs alaptalanabb ellenvetés annál, — mondja — amelyet jóakaró, de korlátolt személyek tesznek a természettudomány ellen, hogy az a lélek halhatatlanságában és a kinyilatkoztatott vallásban való kételkedésbe visz. Mi vagyunk a megmondhatói, hogy éppen ellenkező a természet hatása az egészséges szellemekre.“2

Leverrier (f 1877 mint a párisi csillagvizsgáló igazgatója) volt az, aki számítással mutatta ki a Nep- tunnak, a legkülsőbb bolygónak létezését és helyét, mielőtt azt még felfedezték volna. És amikor Berlinben Galle tényleg a megjelölt helyen találta a bolygót, Leverrier neve szájról-szájra szállt. De még nagyobbat művelt a fáradhatatlan férfiú a régi bolygók körül végzett kutatásaival. Amikor nagy munkájának utolsó részét, Jupiter és Saturnus térképét átnyújtotta az Akadémiának, e szavakat mondta: „E hosszúra nyúló vállalkozásban, amely

1 Wolf R. Geschichte der Astronomie (1877) 505. — 2 Preliminary Discourse on the Study of Natural Philosophy (1830) 7.

Donat, A tudomány szabadsága.

21