Donat József: A tudomány szabadsága. A modern szellemi áramlatok bírálata. 1. rész (SJ) (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1915)

Második szakasz. A kutatási szabadság és a hit

320 „A tudomány és hit összeférhetetlenségének tanúi.“

Az újabbak.

Rátérünk a XIX. századra. Itt talán lényegesen megváltozik a kép ? — abban a században, amely gyermekeinek oly nagy előhaladást mutatott ugyan, oly sok természeti titkot fedett fel, de egyúttal ezreket a hitetlenségbe vezetett ? Talán itt válik valóra, hogy a természetkutatás ellensége a keresztény alapigazságoknak ? Ilyenféle bizonykodásokban nincs hiány. Tényleg nagyobb is a száma a keresztény vallás ellenségeinek. Az elsőrangú kutatók többségét azonban most sem találjuk soraikban. Már pedig a nagy kutatókon fordul meg a dolog, azokon, akik valamely kor tudományát képviselik, nem pedig azokon, akiknek alig van kilátásuk arra, hogy nevüknek nagy jövőt biztosítanak. A XIX. században is tetemes számban, sőt többségükben vetik el a természetkutatás vezérei az istentagadást és anyagelvűséget, sőt gyakran jámbor keresztények ; ismét tanúbizonyság arra, hogy a vallás éppen a mélyebb és komolyabb szellemekre hat különösképpen vonzóerővel.

Kezdjük a csillagászokkal. Müdler, a dorpati csillagász azt mondja : „A tudományok és azoknak valódi és hivatásos képviselői nem érdemlik meg azokat a szemrehányásokat és a gyanúsításokat, melyekkel őket egy bizonyos ódáiról illetik, mintha ők elidegenítenék az embert Istenétől, sőt istentagadóvá tennék . . . s főleg a csillagászatról fogjuk kimutatni, hogy gyakran éppen az ellenkezője igaz.“1

1 Reden und Abhandlungen über Gegenstände der Himmelskunde (1870) 326.